Pokol

Végre mindent tisztán látok, mi vagyunk a legjobb barátok
A narrátorral egy gombaházban, ott élünk, épp ott élünk (mi hárman
De mi van, hogyha megőrültem?
Gumiszobában guminőket)
Gumiszobában guminőket
Gumiszobában guminőket

Metroszexuális divattervezők fényezik kopasz hosszú hajamat
Éppen mikor ráébredek arra, hogy az egyetlen (aki
Valaha is szeretni tudott engemet) az én magam voltam
A temetkezési vállalatnál nem szeretnek engemet
Nem szeretnek engemet mert nem gondozom eléggé
A hozzátartozók sírjait
És a zöldséges is
(Az se szeret engemet)
Pedig mindig fizetek mindenkinek, hogy hagyjanak
Már végre békén engemet
És sose hagynak békén engemet
Ez van, gondolom ez van
Gondolom ez van, gondolom ez van
Gondolom, éppen csak arra gondolok, hogy ez van
Ez van, ez van, ez van, ez van, ez van

Hát mondom én
A pokol a hely, ahol engemet értékelnek
Pedig mindig fizetek nekik, hogy szeressenek engemet
És mégis az van, hogy sose szeretnek, sose szeretnek ők engemet
A pokol a hely, ahol értékelnek
A pokol, a pokol, a pokol az egyetlen hely, ahol engemet értékelnek
Ó igen, ez a szörnyű lángtenger, a Sátán sötét birodalma
A babiloni szajhák ura értékel csak engemet, pokol
A pokol a hely, ahol engemet értékelnek
A pokol, ez a szörnyű lángtenger, a Sátán elátkozott birodalma
A babiloni szajhák ura